KLASSZIKUS

Ám itt jobb, ha meg is állunk, és nem tesszük fel az obligát újságírói kérdést, hogy akkor miért is jött létre ez a felvétel. Mert ki vitathatja el Tili Fellner jogát ahhoz, hogy lemezen örökítse meg az ő Bachját? Miért kellene szégyenkeznie azért, mert az ő Bachja alig különbözik mások Bachjától?

Dupla CD-t készített Andrea Bacchetti. Az invenciók mellé ő is egy francia szvitet (E-dúr, BWV 817) választott, valamint a c-moll partitát (BWV 826), három sorozat kis prelúdiumot és hét önálló Bach-kompoziciót. A harminckét éves olasz zongo-rista produkciója nyomán igencsak felértékelődik Fellner profiltalan perfekcíonizmusa, Bacchetti játékának jellegzetességei ugyanis feltűnően híányoznak Fellner előadásából. és Bach szinte kivétel nélkül Fellner zongorájával jár jobban. Az ifjú olasz többnyire lassabb tempókat vesz, így díszítései is jobban kíütköznek. Eme ékítmények inkább zavaróak, és gyakran stílustalanak is. Bacchetti érezhetően minden darabbal "akar valamit csinálni", szeretne kitalálni valamilyen karaktert - mindez többnyire modorossághoz, ritkábban erőltetettséghez vezet. Furcsamód a Bach-zongorázás gyermekbetegségeire is jócskán kapunk példát, olyanokra, melyeket még egy konzervatóriumi vizsgán is szóvá szoktunk tenni; tempóvesztés, gyorsulás, kiegyenlitetlen dinamika, és egyszeregyszer a kotta szöveg is kétséges. Olyan "hibák" is vannak a lemezen, amelyeket csak koncertfelvételeken szoktak "megtartani". Mindez azért is furcsa, mert Bacchetti korábbi DVD-jének (Goldberg-variációk) igen kedvező kritikai visszhangja alapján jelentékeny Bach-zongoristára számítottam, miközben persze nem vettem készpénznek, hogy Bacchetti lenne az "új Gould".

A második CD kis prelúdiumaiban az előadásmód szögletessége az előzmények szabadosságához képest új vonás, bő kétórányi zongorazene után pedig már a zongora hangja is zavaró; vajon melyik manufaktúrában készült ez a nem túl szép hangú instrumentum, melynek zengése érezhetően a hangmérnököt sem ihlette meg?

Molnár Szabolcs

Dynamic - Mevex

COS 629/1-2 (Andrea Bacchetti)

BACH: BILLENTYŰS MŰVEK

Andrea Bacchetti - zongora

 
A fiatal Tili Fellner egyszer járt Budapesten (2006. december 23.). Kocsis Zoltán vezénylete mellett Beethoven G-dúr zongoraversenyét játszotta. Hangszertudása, intelligenciája, zenei kultúrája majd' minden kritikusban pozitív visszhangra talált. Abban is nagy volt az egyetértés, hogy Fellner személyisége még nem eléggé karakteres, a pódiumművész nem igazán karizmatikus egyéniség. Én Fellner erősen klasszicizáló felfogására lettem figyelmes, mely akkor elsősorban nem szubli-málást, nem lekerekítést, nem valamiféle átszűrtséget, hanem diplomatikus optimalizálást jelentett. Csiszolt technika, kontrolállt (de nem túl izgalmas) billentés, pontos tempók, jól megfogott karakterek jellemezték játékát. Ez a Beethovenjáték engem nem különösebben faszcinált, anno úgy fogalmaztam, hogy "Fellner más területeken egészen kiváló előadóművész lehet". Nem sokat kellett várnom, úgy tűnik, hogya "más terület" Bach zenéje, a két- és háromszólamú invenciók sorozata, valamint a G-dúr francia szvit (BWV 816).

A lemezen semmi meglepőt nem hallani, sem a budapesti koncertélményhez, sem a Bachdara-bokról gondoltakhoz képest. A technika ezúttal is mívesen csiszoltnak, a tempók optimálisnak, a billentés választékosnak tetszik; extravagáns értelmezésnek, tolakodó személyiségnek, delejes karizmának nyomát sem hallani. 

50

GRAMOFON